FK! díjkiosztó 2025

Véget ért a 2025-ös NFL szezon alapszakasza, így pedig eljött az ideje, hogy megnevezzük, kik voltak az idei év legjobbjai. Nézzük a díjazottakat.

(A listát 7 szerkesztő szavazatai alapján állítottuk össze, holtverseny esetén a több első hely, majd a több listán való szereplés számított. Első hely 3 pontot ért, a második hely 2 pontot ért, míg a harmadik hely 1 pontot ért. Egyes statisztikák az utolsó forduló előttről vannak, tekintve hogy az utolsó fordulóban a legtöbb csapat pihentetett.)

MVP: Matthew Stafford (Rams)

A hét slágertémája Drake Maye és Matthew Stafford versenyfutása volt és nem nagy meglepetésre nálunk is ők ketten küzdöttek a címért. Végül nagyon szűken, de Stafford lett a győztes.

Megmondom őszintén, hogy szerintem mind a ketten teljesen megérdemelnék és nagyon kicsi dolgok választják el őket egymástól. A teljesség igénye nélkül a top5-ben voltak mind a ketten passzolt yardokban, passzolt touchdownokban, TD/INT százalékban, de olyan fejlett mutatókban is mint EPA/play, sikerességi ráta, várhatón felüli pontosság (ez az egyetlen ahol Stafford nem top5) vagy DVOA. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor a statisztikák inkább Maye oldalán vannak, de minimális különbséggel.

Ellenben a Patriots, így Maye sorsolása sokkal könnyebb volt. Egészen pontosan történelmi szinten is a harmadik legkönnyebb valaha. Ezzel szemben Stafford (és a Rams) a kemény ellenfelek ellen hozta a számokat. Ki lehet ezt egészíteni persze azzal, hogy a közös ellenfelek ellen szinte teljesen ugyanazok voltak a statisztikák, de balgaság lenne azt mondani, hogy a két csapat menetrendje akár csak köszönőviszonyban volt egymással.

Viszont fontos narratíva, hogy Stafford mellett egy mindenki által elfogadottan erősebb csapat volt. Jobb futójátékkal, jobb támadófallal és jobb védelemmel is. Itt viszont azt muszáj megemlíteni, hogy bár Stafford playhívója, skill sora és támadósora jobb, de a Patriots közel volt mindenhol és egy elég alulértékelt környezet volt Maye körül. Nem mellesleg pedig mind a kettőjük csapata több mint 11 győzelmet szerzett. Ember legyen a talpán, aki igazságos győztest tud itt hirdetni.

Dobogósok: Drake Maye (Patriots), Justin Herbert (Chargers)

A dobogó harmadik foka már egyértelmű volt, hogy Herberté, aki úgy tartotta víz felett a csapatát és vezette rájátszásba, hogy top3-ban volt elszenvedett nyomásokban, gyors nyomásokban, kapott ütésekben, és a futójáték is alig működött mellette. Kapott még 1-1 szavazatot Trevor Lawrence és Josh Allen is. Előbbi a szezon második felében abszolút ritmust váltott és az utolsó 10 meccs alapján akár ő is lehetne az MVP, mert top5-ben zárt EPA/play vagy passzolt DVOA alapján is, de az első 7-8 meccs miatt egyelőre csak az honorable mention kategória volt nálunk, míg Allen bár hozott 2-3 olyan meccset, amit csak ő tud, de összességében talán gyengébb szezonja volt.

Év Támadója: Puka Nacua (Rams)

Ahogy a Maye-Stafford versenyfutás szoros volt, úgy az év támadója díj is (csak sokkal kevesebben beszélnek róla). Ugyanis lényegében Smith-Njigba és Nacua között talán még kisebb volt a különbség. Szinte koppra ugyanannyi targetet, elkapást, TD-t vagy first downt szereztek, de útvonalfutásonként szerzett yardokban is egymás mellett állnak. Az biztos, hogy mérföldekkel a többi elkapó előtt voltak mind a ketten.

A volumen statisztikák itt a Seahawks elkapója mellett vannak (targetek, elkapott yardok), ellenben mérkőzésekre, elkapásokra lebontva Nacua számai a jobbak. Ráadásul utóbbi mellett szól, hogy ő egy kicsit sokoldalúbb játékos, aki a blokkolásból is kivette a részét és itt is klasszisnak bizonyult. Ellenben hogy itt se legyen könnyű a döntés, meg kell említeni, hogy amíg neki az MVP egyik favoritja passzolt és a támadósor minden egyes elemében adott volt egy bivaly teljesítményre, addig Smith-Njigba szerényebb segítséget kapott. Itt sem hálás feladat valakitől elvenni a címet, de Nacua sokoldalúsága meggyőzőbb volt számunkra.