Touchdown #Konferenciadöntők – Az irányítók bizony fejlődhetnek

Minden forduló után van mit tanulni, szóval minden kedden hozunk egy touchdownnyi (6+1) gondolatot, tanulságot, take-et. Most épp a konferenciadöntőkről. 

📈 Az irányítók bizony fejlődhetnek

Két éve ilyenkor Sam Darnold egy elfeledett irányító volt, akit mindenki kidobott már a kukába. Egy nagy nulla volt korábbi 1/3-asként. Óriási bust. Most meg úgy megy Super Bowlba, hogy a teljesítményén nem érzed azt, hogy ez kamu, vagy valami álca, ámítás, bármi. Konkrétan a Rams ellen miatta nyert a Seahawks. Nem az egész évben elit védelem miatt, hanem Darnold miatt. Aki közel tökéletes volt a konferenciadöntőben.

A 0,48-as EPA/play mutatója ezen a meccsen gyakorlatilag duplája egy átlag szezon MVP-szintjének (és az idei Stafford-szintnek). A 61%-os sikerességi rátája az idei összes teljesítmény között top15-ös egy meccsen. Ráadásul épp a Rams ellen, ami annyi problémát okozott neki az utóbbi két évben. Kiváltképp elit volt, amikor a legfontosabb. Az utolsó öt harmadik kísérletéből négyet megoldott, nyomás alatt pedig 3 TD-t osztott ki 0 INT mellett, miközben a Rams elleni idei két meccsen épp fordított volt az arány. Tényleg le a kalappal ez előtt a teljesítmény előtt.

Ráadásul ez nem csak egymeccses teljesítmény, hiszen egész évet nézve is ott volt a legjobbak közt EPA-ben, sikerességi rátában, vagy PFF grade-ben is, ki mit szeretne nézni. Azt gondolom ideje mindenkinek elhinnie, hogy Darnold egy jó irányító. Nem mondom, hogy elit vagy bármi ilyesmi, de jó.

Sokszor beszélünk a recency biasről, hogy az utolsó dolog amit láttunk, azt nagyobb súllyal értékeljük. Van, hogy beleesünk ebbe a hibába. Ugyanakkor ennek ellenpólusa is megtalálható a fejünkben: ezt horgonyhatásnak nevezik. Darnold esete pedig nagyon jó példa arra, hogy nehezen engedjük el az első képet, ami kialakult bennünk valakiről, ragaszkodunk ahhoz, sokszor túl sokáig.

Az első (és a második, harmadik) kép Darnoldról a fejünkben az, hogy pocsék irányító. A Jetsben éveken át szenvedett, aztán a Panthersnél is megbukott, utána meg jött két év padozás. Hogy ez tett jót neki, vagy hogy jó környezetbe került a 49ersnél, majd a Vikingsnál és végül idén a Seahawksnál is, azt valószínűleg sosem tudjuk meg, mindenesetre egyértelmű: egy más, egy jobb Darnoldot kaptunk az utóbbi két évben. Egy jó irányítót.

Nagyon szeretem az ilyen sztorikat. Ahol egy lesajnált, kikukázott irányító megmutatja, hogy képes fejlődni, jobbá válni. Hajlamosak vagyunk nagyon hamar megbélyegezni játékosokat, főleg irányítókat (elsősorban rossz irányba, de az ellenkezőjére is lehet azért példát találni). Viszont az emberek változnak, fejlődnek. Főleg ha 21-22 éves emberekről van szó. Gondoljatok csak bele, milyenek voltatok 21-22 évesen. Én magamról biztosan tudom, hogy ebben a bő tíz évben sokat változtam, azt gondolom (vagy legalábbis szeretném hinni), hogy jó irányba.

Amit még talán fontos kiemelni és idekapcsolni, az a környezet szerepe. Azt gondolom az sem véletlen, hogy Darnold a Jets és a Panthers színeiben mutatott rosszul, míg a Vikings és a Seahawks színeiben jelentősen jobban. Elképesztő mennyit számít a környezet, főleg egy irányítónál, aki nem mellesleg még tehetséges is. Ez a tehetség a legtöbb esetben önmagában nem elég, kell hozzá a megfelelő környezet, hogy kibontakozhasson. Ezért is bukik meg annyi magasan draftolt irányító, és ezért látunk egyre több példát a Darnoldhoz hasonló feltámadásokra.

✅ Nem olyan nehéz ez az újjáépítés…

Két évvel ezelőtt a Patriots és a Seahawks is megvált korábbi Super Bowl-győztes főedzőjétől, akik felett eljárt az idő. Erre két évvel később mindketten itt vannak a Super Bowlban! Ez a két csapat tehát elég jó példa arra, hogy nem kell feltétlenül félni a változástól, az újjáépítéstől, hiszen az NFL-ben nagyon gyorsan meg lehet ezt valósítani, ha jól kijön a lépés.