A Steelers úgy döntött, hogy marad a jól bevált úton, azaz tovább dagonyázik a középszerűség mocsarában. Pedig volt egy halvány remény, hogy Mike Tomlin után egy másik éra jön, és ugyan Mike McCarthy érkezése tovább halványította a lehetőséget, de a remény hal meg utoljára. És most már kijelenthetjük, hogy a remény meg is halt.
A Pittsburgh-nek a piac nyitása előtt 40 millió dollárnyi költőpénze volt, amiből simán lehetett volna 120 milliót csinálni, ha kicsit agresszívebb a franchise. A Steelers azonban nem egy ilyen franchise: nem küldte el Patrick Queent, nem alakította át TJ Watt vagy DK Metcalf szerződését, nem vágta ki Jalen Ramsey-t. De persze minek lépték volna meg ezeket, ha amúgy sem akartak semmit csinálni a piacon?
A pittsburgh-i csapat mindössze két olyan döntést hozott, ami befolyásolta a cap space-t. Először elküldték Jonnu Smith-t, amivel 7 millió dollár szabadult fel. A 30 éves tight end nem illett az offense filozófiájába, karrierje egyik legrosszabb szezonját hozta: azok után, hogy a Dolphinsban 886 yardot és nyolc TD-t szerzett 2024-ben, tavaly csak 221 yard és két TD került a neve mellé. Logikus lépés, ahogy a kitekintőben is számítottunk rá.
Emellett a gárda hosszabbított a májusban 37 éves Cam Heywarddal. Ez a lépés is védhető, a DT még mindig elit szinten játszik, abszolút megérte azt a 18 millió dollárt, amivel meghosszabbították a jövőre lejáró szerződését (ez egyébként a legnagyobb szerződés valaha, amit egy ilyen idős védő kapott). Az is a döntés mellett szólt, hogy fontos tagja az öltözőnek –a 2011-es draftolása óta a Steelers játékosa, négyszer volt első csapatos All-Pro (és kétszer második csapatos) –, és még a cap hitje is csökkent nagyjából 6 millióval.
Ezzel a két lépéssel tehát 13 millió dollár körül szabadított fel a gárda, vagyis 53+ millióval vághatott neki a piacnak.